Elnézést kérek,hogy eltűntem, de igyekszem most bepótolni.

Dec.16.án hazajöhettünk a második műtét után a kórházból. Az eredeti tervekkel ellentétben nem kezdték meg a kezelést másnap, mert az elsődleges szövettani eredmény szerint nem egyértelmű, hogy a második alkalommal kivett tumorok milyen összetételűek. Így újra elővették a lefagyasztott mintákat, újra festették..stb. Abban maradtunk az onkológussal, hogy hétfőn megyünk, és vagy maradunk, vagy nem a kórházban az eredmény alapján. Az "állítólagos" végleges eredmény szerint a bal oldalon kettő, a jobb oldalon egy tumorsejteket tartalmazó daganot találtak, így hétfőn megkaptuk az első kezelésünket.

Tegnap hazajöhettünk. Nem mondom, hogy egyszerű ezt végigcsinálni, de erre nem lehet felkészülni. Amikor látom a sok kopasz kis gyerek-fejecskét, akik hol jobban-hol rosszabbul vannak órák alatt. Látom a kislányomat, amint mérgeket csepegtetnek belé, és ő is órák alatt változik...

És nem állom meg, hogy el ne mondjam...a sebészeti osztály segítőkész, kedves, megértő nővérkéi és orvosai után, igencsak meglepő volt az onkológiai osztály hozzállása. Itt mindennel találkozik az ember, csak emberséggel nem. Ha a szülő bennt van a gyereknél, akkor ránk sem néznek , nekem kellett szólnom, hogy lecsöpögött az infúzió. De!, amikor Panna azt mondta, hogy hiába szólt éjszaka a nővérkének, hogy pisilnie kell(a kemó végén 24 óráig kapnak vízhajtóval terhelt vesevédő folyadékot, ami miatt óránként kell wc-re menniük), nem jött senki, aki segített volna. Végül a szomszéd ágyon fekvő 11 éves kislány segített Pannusnak. Úgyhogy mami felemelte a hangját... Mit kaptunk cserébe?!Megtorlást! A másnapi kötéscserén(amiért persze ismét nekem kellett szólni, hogy esetleg 10 nap után illene cserélni) gyakorlatilag letépték a gyerek hátáról a méteres ragtapasszal ellátott kötést. Amit a sebészeten úgy kötöttek át, hogy egy hangja nem volt a kiscsajnak, itt persze nagyon sírt. Nemhogy segítettek volna, még beszóltak, hogy miért hisztizik a gyerekem. Na akkor...nagyon vissza kellett fogni magam Pannus érdekében... Azt hittem, ha valahol, akkor itt találkozom az emberséggel...Szégyen.

Most várjuk nagyon az Angyalkát:) Szerettünk volna elutazni egy kicsit pihenni az ünnepek alatt, de Pannának előjöttek a kezelés mellékhatásai, így nem mertünk elindulni. De remélem sikerül elbújni kicsit a világ elől, és hármasban, csendesen ünnepelni. Mert Pannusnak most a nyugalom, csend, és a béke  legfontosabb.

Mindenkinek békés, boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánunk!