Kedves Ismerőseim,
arra gondoltam, hogy talán így egyszerűbb mindenkivel megosztani a velünk/életünkkel történteket. Szeretném ezt a felületet továbbá arra használni, hogy elmondjam/elmondhassam az érzéseimet, megoszthassam Veletek a gondolataimat.
Mint tudjátok, Panna lányom beteg. Nagyon.
2,5 éve egyszer már átmentünk ezen a borzalmon, amikor úgy érzed, nem kapsz levegőt..amikor nem érted, hogy a világ miért ilyen kegyetlen veled, hogy miért ossza rád a Sors ezeket a csapásokat. Okolsz mindent, mindenkit. A férjedet, családodat, szüleidet, mindent és mindenkit. Nem számít, csak hárítasz! Aztán a következő fázis, hogy MAGADAT. Mit tettél, vagy mit nem tettél meg, amivel megelőzhetted volna...és most újra.
2,5 év után áttét...Tüdőműtét. Kevés remény, de még mindig van. Mert az ember erős! Én kevésbé, én összetörök, Akkor jön Cs., aki visszarángat, aki a hajamnál fogva húz ki a merülésből. Néha haragszom rá ezért, néha hálás vagyok érte.
Két nap a műtétig... Kérek mindenkit, hogy gondoljon ránk, mondjon el egy imát, vagy csak lélekben legyen velünk.
