Sziasztok,

Elmondani nem tudom,hogy milyen hálás vagyok nektek, amiért ennyi levelet, smst, kommentet kaptam Tőletek. Nagyon köszönöm, köszönjük! Jó tudni, hogy ennyi ember képes így aggódni egy kislányért (aki nem mellesleg az enyém:)), akit most nehéz dolog elé állított az Élet, de ha olyan erős, mint eddig, akkor legyőzi a fél világot is. Nyilván, most gondolhatjátok, hogy kicsit elfogult vagyok Pannussal szemben-ami persze vagyok is-, de hihetetlen, hogy néha nálam is több ereje van.

Ült az ágyon a műtét előtt, nézett rám a kék szemeivel, és amíg én sírtam (igen, tudom, hogy nem szabadott volna...), addig ő közölte, hogy "Mami, ne aggódj,ne sírj, nem lesz semmi baj. Doktor bácsi meggyógyít, és hipp-hopp már megyek is haza! Nem félek, majd aludok."

A műtét kb. 3,5 órás volt, jól viselte az altatást, de sajnos nem vállalták be az aneszteziológusok, hogy egyszerre mindkét tüdőt terheljék, úgyhogy a bal feléről három "gombócot" kivettek, ennyit találtak. Pár hét múlva újabb menetben a jobb oldal. Most lélegeztetőgépen van, talán holnap leveszik, és a jövő héten kijöhet az intenzívről. Utána 1 hét kórház. Ha úgy látják, hogy sűrgős a további beavatkozás a szövettan alapján, akkor még idén, ha nem, akkor várhatóan jövő év első felében operálják újra.

És végül minden szeretetem a szüleimé, akik a hóval dacolva, hajnali indulással is eljöttek, hogy engem/minket támogassanak. Ahogy apukám mondta:" Hófehérke most elaludt, de majd felébred, és újra a régi lesz.(Hozzáteszem hercegnő-mánia van nálunk)"

Legyen így!