Sziasztok,

elég régen nem jelentkeztem, úgyhogy most megosztok veletek pár történést. Szorgalmasan járunk az új medicinába, mellette - egy nagyon kedves ismerősöm segítségével- (köszönjük Gabi:)) egy alapítványon keresztül sikerült némi segítéget kapnunk egy Moksa Elixír nevű készítmény beszerzésével és fogyasztásával kapcsolatban. Sajnos, a természetes gyógymódot alkalmazó orvoslás nem kifejezetten pénztárca-barát, úgyhogy nekünk is vannak határaink...

Emellett a pécsi Gyermekonkológia "csapatát" erősítjük, június 29-én megyünk egy alapos kivizsgálásra. Nem mondom, nem olyan kényelmes, mint Budapestre járni, de első látásra profinak, emberközelinek, segítőkésznek tűnnek, és kevésbé "futószalag" jellegű. Majd meglátjuk... Persze én már most ezen agyalok, hogy mi lesz ha....igen, tudom, hogy pozitívan kell gondolkodni, de mégis, ha a gyereked a tét, akkor nagyon nehéz. Mindez arról győzött meg, hogy - szerencsére -  vannak még a magyar egészségügyben is szakmájuk iránt elfogult emberek.

Nem is tudom...talán a véletlen, vagy a Sors keze játszik velünk ismét, ám kifejezetten pozitív értelemben. Nagyon sokat küzdöttem azért, hogy különféle orvosokat megtaláljak, akik számára fontosabb a gyerekem sorsa,  a saját egójuk előtérbe helyezése. És akkor.... egészen váratlanul (akárcsak Pécsett, ahol anyukám főnökén keresztül ismerkedtünk meg Főorvos Asszonnyal) valaki, aki egy asztaltársaságban ült egy rendezvényen a szüleimmel,  segítőkezet nyújtott. Ő maga szülész-nőgyógyász,de miután végighallgatta a történetünket, minden kérés nélkül felvette a kapcsolatot egy Németországban elismert onkológussal, akihez épp útban vannak a leleteink. Reméljük, hogy külföldön már voltak hasonló esetek, amelyek kapcsán mi is előbbre juthatunk. Jómagam hiába próbálkoztam telefonon, e-meilen keresztül felvenni a kapcsolatot bármely más országban élő orvossal, esélytelen volt. Aztán felvilágosítottak, hogy "ebben a szakmában" ajánlások alapján működik a dolog. Hát igen, ezt nem tudtam...

Jelenleg itt tartunk, és én ismét látok némi fényt az alagút végén:) Ennek igazolására becsatolok egy fényképet Pannusról:)